Kincsem (Kisbér, 1874. március 17. – Tápiószentmárton, 1887. március 17.) többszörös díjnyertes magyarországi versenyló, a legyőzhetetlen „csodakanca”.
Apja egy Cambuscan nevű import angol telivér volt, anyja Water Nymph, az ozorai Esterházy-ménes kancája. Kincsem karrierje kétéves korában, 1876-ban kezdődött.
Legkedvesebb társa egy fekete-fehér nőstény macska (Csalogány) volt, amely nélkül Kincsem egyetlen versenyére sem volt hajlandó elindulni. Legendák keringtek arról, hogy milyen kétségbeesetten kereste Kincsem egész istállószemélyzete a boulogne-i kikötőben elkóborolt macskát. Kincsem kissé „bogaras” és kényes jószág volt, különösen a vízre volt érzékeny. Ismertté vált a történet, miként sikerült a baden-badeni versenypálya közelében megfelelő vizet találni, mivel a már egy napja szomjazó Kincsem rá sem hederített az addig felkínált ivóvízre
1876 és 1879 között 56 versenyen indult, és kivétel nélkül mindegyiken ő állhatott a "dobogó" legfelsőbb fokára. Persze, nem amolyan neve nincs versenyekről van szó, hanem a legrangosabb viadalokról, olyanokról amelyeket Hannoverben, Bécsben, Prágában és Angliában rendeztek meg.
Pályájának csúcspontját az 1878-as, 4000 méter hosszú, angliai Goodwood-kupa jelentette.
A kupa elnyerése után Angliából renget újságíró, szakember, istállótulajdonos érkezett Gödre, hogy megcsodálja a Magyar Csodát. Göd ezzel a "lóvilág" középpontja lett. A kanca 1879-ben vonult vissza. Még nyolc évig élt, majd 13 éves korában az örök "ló mezőkre" vágtázott. Emlékét a gödi Kincsem-emlékpark őrzi.
|