A ló nyírása
A lovak és pónik télre vastag, tömött bundát növesztenek és ha ilyenkor komolyan dolgozunk velük, sokat izzadnak, vesztenek a súlyukból. Mindez elkerülhető,ha a bundájukat lenyírjuk. A nyírt lovat mindig be kell takarni, ha épp nem dolgozik. Először októberben, majd karácsony környékén szoktuk a lovat nyírni. Különféle nyírásformák léteznek, attól függően, hogy mennyit dolgozik a ló és hogy istállóban vagy legelőn tartjuk-e.
teljes nyírás
a bundát mindenhonnan lenyírjuk a ló testéről. Csak a nagyon intenzív munkát végző lovakat szokták így nyírni.
vadásznyírás
a bunda nagy részét lenyírjuk, de a lábon és a nyereghelyen meghagyjuk, ott kb. 2,5 cm-rel nagyobbra. A lábon meghagyott szőr óv a hidegtől, nedvességtől és a cserjék által vágott sebektől, karcolásoktól; a nyereghelyen meghagyott szőr megóv a nyeregtöréstől.
takarónyírás
a szőrt lenyírjuk a fejről, a nyakról, a szügyről és a hasról, meghagyjuk a háton, a horpaszon, valamint a lábon, s ez úgy működik, mintha a nem nyírt részekre egy takarót dobtunk volna.
hám alakú nyírás
a szőrt a hasról, a vállról és a nyak aljáról nyírjuk le. A legtöbb lovat így nyírjuk, mert ha új-zélandi takarót adunk rá, így is ki lehet őket tenni a legelőre.
hasnyírás
csak a hasról, esetleg még a nyak aljáról nírjuk le a szőrt, attól függően, mennyit dolgozik a póni és mennyire izzadékony.
Saját írás, nem ellopni!!
Szandi |
AJÁNLOM AZ OLDALT
