A végtagok átalakulása az egyik legizgalmasabb változás a mai ló létreöttének folyamatában. A több lábujjú Eohippus lábszerkezete a mocsaras, puha területeken való jársát szolgálta. A földek keményebbé válásával, a szavannákon és sztyeppéken való vándorlás kezdetével azonban a lábujjak elcsökevényesedtek: ma lábanként mindössze egyetlen, a patává alakult középső ujj hordozza a ló teljes testtömegét.
Az ősló, illetve a ló marmagassága körülbelül ötszörösére nőtt az elmúlt 60millió év alatt. Az Eohippus csupán 35cm magas volt, míg ma egy nagyméretű, fejlett lónál alig átlagon felüli érték a 170 centiméter, de még két méter feletti marmagasság is előfordulhat. Mi okozhatta ezt a növekedést...?
A ló egyre nagyobb területeket járt be az évmilliók során, és a sebessége is megnőtt. A nagyobb testméret lehetővé tette a belső szervek, a keringési és légzési rendszer, valamint a mozgásszervek nagy teljesítményre való képességét, ezáltal a gyorsabb menekülést és túlélést is.
Érdekes a mai ló arckoponyjának és állkapcsának megnövekedése korai ősökéhez képest, majd a felső őrlőfogak megjelenése. Mindezen változások a lombok fogyasztásáról a legelésre való átváltás következtében történtek.
A ló nyaka ugyanennek a folyamatnak köszönhetően nyúlt meg, hisz így kényelmesen elérte a füvet. Szeme a fej két oldalára tolódott el, látótere megnőtt, és ezáltal könyebben észrevette a közeledő ragadozókat. Ezzel együtt a binokuláris - azaz mindkét szem által észlelhető - látótere lecsökkent.
Saját cikk, nem ellopni!
Szandi |
AJÁNLOM AZ OLDALT
