Ahogy a ló egyre többféle szerephez jutott az ember életében, úgy alakultak ki a világ különböző részein a többféle célt szolgáló lovaglási stílusok.
Az angol stílus
Az angol stílus segítségével a lovas könnyed lovas túrán és komoly versenyen egyaránt képes megbirkózni a legtöbb helyzettel. A mai módszerek a lovassági, vadász- és díjlovaselemeket a magasiskola néven ismert klasszikus lovasművészettel ötvözik. Lipicai lovaival ezt a stílust képviseli a világhírű bécsi Spanyol Iskola.
Nagy-Britanniában sokkal kevésbé lelkesedtek a díjlovaglásért, itt sokkal inkább a vadászat és lovagi tornák jelentette virtust értékelték. Az I. Károly által 1628-ban Newcastle őrgrófjává kinevezett William Cavendish pedig olyan befolyásos lovas volt, hogy miután Cromwell Olivér elűzte Angliából, Antwerpenben lovasakadémiát alapított. Az I. világháború után a lovak kezdték elveszíteni katonai jelentőségüket, a szabadidős lovaglás pedig felvirágzott.
 
 
A western stílus
Hosszú évtizedek alatt a mai Közép- és Dél-Amerika területén letelepedve a spanyolok lassan átalakították harci öltözéküket, fegyverzetüket, felszerelésüket és lovaglási stílusukat, hogy azok jobban megfeleljenek a legelő állatokat terelő vaquerók igényeinek. A vaquerók lovai a legfinomabb utasításnak is engedelmeskedtek, és jól tudtak bánni a marhákkal.
1850-re megkezdődött a finom járású lovak szelektálása. A lovaglásnak kényelmesnek és könnyűnek kellett lennie. Így azok a lovak váltak keresetté, amelyek egyenletesen, lassan tudtak ügetni és képesek voltak a lassú munkavágtára. Ezeket a lovakat kezdték később tereléshez használt hátasként tenyészteni. Az amerikai quarter, az appaloosa és a paint ló mind ideális a legeltetéses állattenyésztéshez.
 
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
